A fellebbező, akit Esztegár Balázs ügyvéd képviselt, magyar állampolgár, és születése óta szellemi fogyatékosságban szenved, ami miatt nem tud aktívan részt venni a munka világában. A fellebbező gondnokság alatt áll és nem képes keresőtevékenységet folytatni. Fenntartásáról édesanyja gondoskodik, akinek a mindennapi élet legegyszerűbb feladataiban is segítenie kell. Mivel az anya számára a felnőtt, de fogyatékos fia intenzív gondozása miatt lehetetlen teljes munkaidőben dolgozni, a Bécsi Minimális Ellátásról szóló törvény (Wiener Mindestsicherungsgesetz) alapján minimális ellátásban részesül, és eltartja két egészséges gyermekét és fogyatékos fiát.
Miután utóbbi betöltötte a 21. életévét, megfosztották az addig neki járó minimális ellátástól. A hatóságok úgy vélték, hogy a fellebbező külön rászoruló közösséget alkotott, és nem teljesítette az osztrák állampolgárokkal való egyenjogúság követelményeit. A fellebbező gondnoka ez ellen fellebbezést nyújtott be a Bécsi Közigazgatási Bírósághoz, amely azonban nem járt sikerrel, mivel a Közigazgatási Bíróság úgy ítélte meg, hogy a fellebbező "lényegében azokból az összegekből részesül, amelyeket a minimális ellátásból fizetnek ki az anyának". Ebből a Közigazgatási Bíróság azt a következtetést vonta le, hogy a fellebbező valójában nem az anyától kapott tartásdíjat - ahogy azt a törvény az uniós jog szerinti egyenlőséghez megköveteli.
A fellebbezési eljárásban azonban a Közigazgatási Legfelső Bíróság ezt a határozatot a határozat tartalmának jogellenességére hivatkozva hatályon kívül helyezte, és megállapította, hogy
a fellebbező a születésétől fogva fennálló fogyatékossága miatt olyan gazdasági és szociális helyzetben volt, amely megakadályozta abban, hogy alapvető szükségleteiről gondoskodjon, és ezért az Európai Bíróság ítélkezési gyakorlatának (C-423/12, Flora May Reyes) megfelelően az édesanyjától függött, aki vitathatatlanul gondoskodott az egyébként kielégítetlen - pénzügyi és egyéb - szükségleteiről.
A Közigazgatási Legfelső Bíróság egyértelműen elutasította a Bécsi Közigazgatási Bíróság által képviselt jogi álláspontot, amely szerint a tartás nem biztosítható a minimáljövedelem-rendszer forrásaiból:
Semmi nem utal arra, hogy az uniós polgárokról szóló irányelv 7. cikke (1) bekezdésének d) pontja szerint, amely az uniós polgárokról szóló irányelv 2. cikke (2) bekezdésének c) pontjával összefüggésben a 21. életévét betöltött felmenő ági rokonok számára tartózkodási jogot alapoz meg, nem állhat fenn ilyen eltartási viszony, ha az uniós polgár és családtagjai tartózkodási jogához szükséges megélhetési eszközöket az említett irányelv 7. cikkének (3) bekezdése szerinti esetben minimális biztonsági ellátással helyettesítik.
Ezért a tartás biztosításához szükséges anyagi fedezetet a minimális ellátásból is lehet fedezni. A Közigazgatási Legfelső Bíróság tehát Esztegár Balázs ügyvéd érvelését követte, és a határozatot tartalmi jogellenessége miatt megsemmisítette.